Idén nyáron úgy alakult, hogy cirka 20 év kihagyás után ismét Göröghon felé vettük az irányt. Tudjátok, nem nagyon szoktam nyáron külföldre "nyaralni menni", mikor itt a jól bevált, imádott Balatonom!

Éppen ezért az úti cél  kiválasztásának a szempontjai a következők voltak: szemet gyönyörködtető legyen a látvány, mondhatni vizuális orgazmusra vágytunk, a kaja legyen finom, ne terhelje meg túlságosan a pénztárcát, és ne legyen túl messze...ezek mellett pedig igazán  kiváncsi voltam vajon mi változhatott az elmúlt  20 évben arrafelé... Igazából semmi, de ez nem okozott csalódást, hiszen egyfajta nosztalgia utazásnak is beillett.

A döntést megkönnyítette, és plusszban viccesnek tűnt, hogy idén már jártunk Zanzibáron, gondoltuk akkor viszont legyen ez a Z betűs utazások éve, tehát elvetve Krétát és Santorinit, illetve a szárazföldet is, maradtunk Zakynthosnál, ősszel pedig jöhet Zalaegerszeg..:)

Na de merre? Hol lakjunk?

A térképet nézegetve, a szállásunkat Argasziban választottuk ki, a szokottól eltérően most nem apartman, hanem szálloda mellett döntöttünk. Legalább a reggeli meg van oldva, gondoltuk!:) Nem tévedtünk, a svédasztalos reggelit illetően, kár hogy minden nap hajszál pontosan ugyanaz volt a menü, ami általában nem tűnik fel, ha van választék, de  itt nem mondhatnám, hogy volt. Igy esett, hogy 8 napig sült bacont ettem tojással, paradicsommal, és uborkával...

Argaszi tipikus kis görög üdülőfalu, kellő közelségben a fővárostól, mégsem akkora nyüzsgés mint pl. Laganaszban,( ami amúgy  telis tele van karaoke bárokkal, discokkal, tavernákkal) egyszóval kényelmi szempontból ideálisnak tűnt, nekünk "nyuggereknek". Azt gondoltuk, majd úgyis bemotorozzuk a szigetet, igy lesz a legjobb:) Apropó robogó: sajnos minden erőfeszítés ellenére sem sikerült robogóhoz jutnom, mert a szigeten B - s jogsival nem kölcsönozhető ki, kizárólag az A- val. Ettől kicsit elkenődtem, mert imádok motorozni, de most a hátsó ülésre kerültem... Ez magyarázza,- amit nem igazán értettem először-hogy a turisták nagy többsége inkább quaddal közlekedik, ami pedig állítólag veszélyesebb. Azért néha vágyakozva nézegettem a tini kislányokat a robogókon, s azt hiszem joggal merült fel bennem a kérdés: vajon mindegyiküknek A-s jogsija lenne?!? Na, de hamar túllendültem az elégedetlenkedésen, hiszen hurrá nyaralunk van, nem akadok le apróságokon, nem igaz?

A strandok... ízlése válogatja, de mindenki megtalálja a kedvére valót 

1. Banana strand

A szigeten minden strand ingyenes, de persze a napágyakért fizetni kell, általában 10 eurót.Akik szeretik a nyüzsgést, a tömött strandokat, azoknak jó szívvel ajánlom a legnagyobb, és legnépszerűbb Banana beach-et, ha nem zavarja őket, hogy át kell lépdelni a napozók fején, hogy a tengerbe megmártózhassanak. Itt a part homokos, és apró kavicsos, a hosszú partszakasz pedig végig van ültetve tengeri liliommal.

2. Porto Roxo

Mi jobban szeretjük az elhagyatottabb, intimebb partokat, öblöket ( ez utóbbiakban is bővelkedik a sziget), ezért akár 45 perc motorozást is vállalva átkeltünk a sziget másik oldalára, a buja, zöld növényzettel borított hegyeken keresztül, hogy felfedezzük magunknak, a délnyugati oldalon lévő porto Roxat. Maga az odajutás is brutális élmény , a gyönyörű , néptelen néhol szerpentinre hajazó úton, máshol romantikus pici hegyi falvakon keresztül. A hátsó ülés előnyeként tudtam be, hogy legalább bőven volt alkalmam csodálni  a tájat. Még a rekkenő hőség sem zavart, illetve a kabócák fülsüketítő "ordibálása" is jólesett.

A világvége után, a csipkés, és nagyon meredek sziklafalak alatt, amikor a magasból egyszercsak elénk tárult a végtelen tenger, hát mit mondjak, elakadt a szavunk. Az égbolt türkíze, a tenger azúr kékjével távolban szinte összeért. El tudjátok képzelni? Porto Roxán össz-vissz pár taverna szolgálja az ott pihenők kényelmét, privát napozó teraszokkal, ágyakkal, de -miután ez a rész elég távol esik a turisták által sokkal inkább preferált zajos, nyüzsgős másik oldaltól, ezek bőven kielégítettek minden felmerülő igényt. Fürdeni a kristálytiszta vízben, egy pici öbölben lehet, aminek a megközelítése nem a legegyszerűbb, de az élmény felülírja az esetleges kényelmetlenséget. Szűk sziklák között lehetett leereszkedni a vízig, ami annyira köves, hogy egy kötél segítségével kellett tartani az egyensúlyunkat.

3. Dafni strand 

Nekem ami kifejezetten  bejött , az Argaszitól 15 percre levő Dafni beach. A nagyon családias partszakaszon egy család üzemeltet egymással majdhogynem összenőve 3 tavernát. Igazi kis privát strand, aminek külön érdekessége, hogy  a sziget jelképének számító álcserepes teknősök itt rakják le tojásaikat , közvetlen a parton, a homokban kb. 40 cm mélyen. A nőstények július és augusztus között raknak le kb. 100 tojást, majd két hónap múlva, mikor a kisteknősök kikelnek, azonnal elindulnak a tenger felé. Állítólag 20-30 év múlva visszatérnek, hogy ők is lerakják már a saját tojásaikat. A kifejlett teknős akár 100 kg súlyú is lehet. Ezekre a helyiek nagyon vigyáznak, a tojásrakó helyek el vannak kerítve, nehogy a standolók véletlenül belelépjenek. Ugyanezen oknál fogva itt a parton, naplemente után tilos a fürdőzés. 

4. Navaggio öböl, Blue Caves

Nem vagyok híve a szervezett kirándulásoknak, de ezegyszer beadtam a derekam... Mit mondhatnék? Utólag annyit, hogy a látvány megérte az össznépi kellemetlenséget... Tudjátok ez úgy működik, hogy egy busz faluról falura begyűjti az embereket, majd Zakynthos kikötőjében leteszi őket. Több mint fél órát vártunk a tűző napon délidőben, majd a hajóra való bejutást még ezen felül nehezítette, a kötelező jellegű fotózás, társaságonként az apró kis hídon, amit persze a végén  ajánlott megvenni.Az út első fél órája egész élvezetes volt, ahogy szeltük a hullámokat a nyílt tengeren, elaléltunk a látványtól, aztán ahogy telt- múlt az idő, lassan kezdtek a népek elfáradni, itt- ott ülve, félrebukó nyakkal bóbiskolt el a nagy többség. Mindez természetesen 35 fokban... Az út majd 2 óra volt. 

Az öböl valóban páratlanul gyönyörű a képeken. Kicsit levett a flashből a parton tobzódó ezer turista, ( akik valamiért soha egyetlen promo fotón sem szerepelnek) akiket a hasonló kiránduló hajók kitettek egy órácskára levegőzni, úszkálni. Egy talpalatnyi árnyékos terület, és illemhely sem volt. Langyos vizet, és valami üdítőt árult egy néni az egyik sziklafal elé letett sufnituning asztaláról. Hát, nem könnyű kenyér ez...

Amiért mégis megéri vállalni ezt a "megpróbáltatást" ( soha rosszabbat!), az az, hogy ez a sziget egyik legszebb, és persze legtöbbet fotózott strandja, amit kizárólag hajóval lehet megközelíteni. A kis öblöt kb. 300 méteres fehér sziklafalak zárják közre, ahol a fő látványosság a hajóroncs, amit egy vihar a 70- es években vetett  a partra. A víz természetesen itt is kristálytiszta, és leírhatatlanul kék.  

Életet egy jó fotóért?

Nem véletlen, hogy a travelboggerek egyik kedvenc helyszíne, elképesztően sok képet lehet találni az instán, amik a sziklák tetejéről készültek. Azt kevésbé hirdetik, de többen megerősítették a helyiek közül, hogy tavaly több  haláleset történt, nem egy szikláról lezuhanó ember is áldozatául esett, a vakmerő, ész nélküli szelfizésnek.

Fotó: pinterest

A visszaúton még volt egy 15 perces "megálló" a blue caves- nél, a kék barlangoknál, de ekkor már  csak a társaság harmada ugrott a vízbe, mi többiek a hajóról csodáltuk a látványt, olyan fáradtak voltunk. Egy örökkévalóságnak tűnt mire újra kikötöttünk  a fővárosban.

Aki szereti a szervezett utakat, az tobzódhat a lehetőségekben, hiszen a sziget bővelkedik a program kínálatban, érdekes ellátogatni a teknős szigetre is, ami nevét a formájáról kapta. 

Zakynthos a főváros

A tengerparti hangulatos kisváros estére nyüzsgő mediterrán, turistáktól, hemzsegő, vibráló helyszinné alakul. Megszámlálhatatlan sok kis üzlet, taverna , kávézó , és a hamisítatlan görög vendégszeretet várja a sétálgatni, nézelődni, vacsorázni, iszogatni vágyókat. Napközben persze jóval csendesebb, nyugodtabb a környék,ilyenkor érdemes megnézni a város legfőbb nevezetességét, az Agios Nikolaos templomot, ami a tengerparti sétányon található.nAz épületet 1560.- ban építették a tengerészek Istene számára. Mi is sétáltunk benn az egyetlen esősebb, borúsabb napon, szuper képeket is készítettünk a hangulatos, szűk,elnéptelenedett utcácskákban.

A görög gasztronómiáról: gyors, souvlaki mindenhol minden mennyiségben 

A szigeten az étteremek általában családi tulajdonban vannak, pontosan úgy, ahogy azt a Bazi nagy görög lagziban láthattuk! Tényleg mindenki ott dolgozik a szezonban,(papa, mama, gyerekek, unokatestvérek, nagybácsik, és nagynénik) ami jelen esetben az évből hét hónapot jelent. A maradékban a helyiek olíva termesztésből élnek.

A tavernák általában ugyanazt kínálják mindehol, ha nem vagy annyira kitartó, és elkötelezett, hogy addig mész, amíg fel nem fedezel pici, általában nem a turista területeken elhelyezkedő igazi lokál éttermet. Nagy szerencse megtalálni ezeket, mert általában őket csak helyiek ismerik. Ami viszont mindenhol van : gyors, souvlaki, grillezett húsok, tzatziki, görög és Cézár saláta ... A húsok választhatóak csirke/bárány /disznó húsból, nagyjából ez jelenti a változatosságot. Érdemes megkóstolni a grillezett, roston sült halakat, illetve a szintén népszerű kalamarit. A borok általában teltek és édesek, de a legnépszerűbb még mindig az ouzo.A vacsorához a legtöbb helyen fülbemászó görög zenék, vagy a 80-as, 90- es évek slágerei szólnak.

 Zakynthos adta amit vártam tőle, kétségtelenül gyönyörű sziget, mégha nem is változott semmit. Ezt csak azért merem leírni, mert bár pont ezen a szigeten még nem voltam, de legalább 6-8 másik görög nyaralóhelyen, és bár nem ma volt, de így  is mindenre emlékeztem. Amit hiányoltam, hogy akármennyit is motoroztunk, valahogy a helyiek mindennapi életébe mégsem sikerült betekintést nyerni, de elképzelhető, hogy ez természetes egy kifejezetten turizmusra szakosodott sziget esetében.Amit viszont maradéktalanul megkap az ember Zakynthostól, az egy  hét felhőtlen kikapcsolódás, elérhető messzeségben maradandó élményekkel.