Aki ismer, tudja, hogy engem nem kell kétszer invitálni, ha utazásról van szó. Mániákusan gyűjtöm az élményeket, emlékeket, impulzusokat, az egész világ érdekel, egyszóval ha tehetném, mindig úton lennėk. Rögtön azonban a legelején le kell szögeznem, nem vagyok egy tipikus  "all- inclusiv" turista alkat, ritka az, amikor egy szállodában, passzívan, strandon heverészve töltöm a szabadságot.

Embereket szeretek nézni, valódi illatokat érezni, bevegyülni az adott ország mindennapjaiba, ott és azt enni, amit a helyiek, beszélgetni, barátkozni, érezni.Pont ezért, ez nem úti kritika, kizárólag a szubjektív benyomások felfűzve, amik talán sok embernek nyújthatnak segítséget az uticél kiválasztásában.

Miért Zanzibár?

 Általában télen utazom, mert a nyarat imádom itthon, praktikus szempontból megközelítve pedig, miért mennék a melegből melegbe? Nem igaz?Kedvenc helyem Goa, de ez egy másik külön posztot érdemel. Sokszor voltam már ott, ismerem, szeretem. Éppen ezert idén úgy gondoltam, megérett az idő arra, hogy új helyeket is felfedezzek, Ázsia nagy része megvolt, jöjjön Afrika, azon belül is Zanzibár!

Persze amikor a döntés megszületett, rögtön elkezdtem bújni az utikritikákat, blogokat, fórumokat:) Amiben biztos voltam, hogy nem szeretnék turistáktól hemzsegő, felkapott üdülőhelyen lakni, ezért a választás a sziget keleti partjára esett, Jambiani- Paje környékére. Igazából ma sem vagyok biztos benne, hogy a legjobb ötlet volt e, de vigyázz mit kérsz -tartja a mondás,- mert megkapod! nemhogy turistát nem nagyon láttunk, de nem volt ritka az sem, hogy kb. 15 km robogózás során egy teremtett lélek sem jött szemben a szigetet átívelő EGYETLEN főúton (!) Nászutasok figyelem, mézeshetekre kiváló választás!

 Zanzibár partjairól páratlanul gyönyörű képeket lehet látni a neten. Nem csalódtunk a látványban, tényleg meseszép. A homok fehér, a víz tűrkíz. Kár, hogy, túlnyomórészt csak a szemet gyönyörködteti! Ugyan olvastam az apály- dagály 6-8 óránkénti váltakozásáról, de arra legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy emiatt a fürdés a tengerben egy valóságos kihívás lesz. Apálykor( általában reggel, délelőtt) egy jó félórát ( minimum!) kell sétálni befele, hogy egyáltalán térdig érjen a víz. Sokszor annyit, hogy a part már szinte nem is látszik.Nem állítom, hogy nem ijesztő kicsit. Dagálykor ellenben ( délután), a víz ugyan kijön, de annyi hordalékot, szemetet is hoz magával, hogy nem igazán gusztusos azon átkelni. Na, akkor  megértettem, miért is nem fürdik itt senki, maximum a loungekhoz tartozó medencékben.

Nem vagyok egy nagy úszó, de persze, olyankor amikor nincs rá lehetőség, nagyon fürdene az ember, legalább pár alkalommal közel egy hónap alatt.. Murphy! Hiába, igazából a sziget leginkabb kiteosok paradicsoma.

Ízek, imák, Zanzibár?

 Számomra egy utazás elképzelhetetlen új ízek, a helyi gasztronómia felfedezése nélkül. Zanzibart fűszerszigetként tartják számon, mégis csínján bánnak használatukkal, nem egyszer majdhogynem ízetlen ételeket ettem. A kinálat logikusan a tengeri herkenytyűkre épül, amiket imádok. Tintahal, rák, polip, rizs..az alapmenű. Miután láttam milyenek a húst áruló viskók, -hentesüzletnek nem nevezném azokat a bódékat-, a húsfogyasztástól eltekintettem. Ez nem okoz soha gondot, ázsiai utazásaim során sem eszem húst. Sokszor van áramszünet, kevés helyen van viszont aggregátor...Itt, mint említettem nem tobzódtunk az ízekben.Miután reggelizni sehol nincs lehetőség, kivéve a szállásokon, - teljesen mindegy, hogy hotel, lounge, vagy bármilyen kategóriájú szállás - a reggeli mindig mindenhol ugyanaz. Fura ízű kávé, frissen préselt juice( ez mentett meg ), mogyoróvaj, gyümölcs, pirítós, illetve tojás többféleképpen elkészítve. Tojás, aminek a sárgája mindenhol hófehér. Elvagyok a tojással,na de 27 napig?!?!

A gyümölcsök  viszont fantasztikusan finomak, illetve a belőlük préselt juiceok is, persze ezeknek meg is kérik az árát.Az igazi Zanzibari jellegzetesség a helyi pizzának nevezett valami, ami persze nyomokban sem emlékeztet az olasz pizzára. Egy forró platnin, tenyér nagyságú tésztába pakolnak bele mindent. Tényleg mindent, hiszen választhatunk akár nutellás, halas, csirkés változatot is. Hagyma, tojás, majonéz, zöldség a sós változatokban mind megtalálható. Ha elkészült, összehajtogatva fogyasztható is. Nem mondom, hogy nem finom, csak annyit, hogy nem pizza!

Stone Town, ahol Freedy Mercury meglátta a napvilágot  

 Zanzibár fővárosa Stone town, - ami nem mellékesen a világörökség része- két részből áll. Turisták általában kizárólag az óvárosi részben vannak( talán nem véletlenül), ami elképesztően hangulatos, szűk, sikátoros utcácskáival, megszámlálhatatlan, ám sok esetben eldugott étteremmel, shoppal. 

A főváros legnagyobb nevezetessége , hogy itt található, a legenda Freddy Mercury szülőháza, arról azonban senki nem beszél, hogy talán két éves sem volt az énekes, mikor szüleivel elköltöztek a szigetről. Nem állítanám, hogy óriási becsben tartanák az "emlékházat", apró, két szintes házacska, pár kifakult képpel a falakon. 

Maga a város nem igényel többet kb 1,5 napnál, és ebbe beleveszem, a tengerparton elhelyezkedő főtér esti "gasztro" piaccá alakulását, és a várossal szemben lévő miniatűr Börtön sziget megtekintését is, ahol óriás teknősök laknak.. Az esti piacra délutan 6.-tól kezdenek kipakolni az árusok tákolt faasztalkákra, és a  menü szinte mindenhol megegyezik. Saslikként felfűzött rákok tintahalak, Indiai rizsek, némi curry, és az elmaradhatatlan Zanzibari pizza.

Maga a miliő szuper hangulatos, az emberek nagyon barátságosak, nyitottak, érdeklődőek.Itt fontos megjegyezni, hogy a sziget muszlim, értelemszerűen a nők lefátyolozva közlekednek, a turistáknak sem ajánlott bikiniben sétálgatni.:)

Említett okból természetesen az alkohol fogyasztás számtalan helyen korlátozva van.

Stylist vagyok, shoppingolni akarok

 Nagyon vártam, hogy extra menő, különleges dolgokat találok majd, hát ez  nem jött össze.. Szerettem volna piacokon tobzódni a színekben, anyagokban, kézműves dolgokban, de erre a fővároson kívül nem nagyon volt lehetőségem. Az Óvároson túl igazából van piac, ahol a helyiek intézik a napi bevásárlást, de azt leginkább a 30 evvel ezelőtti Röltexhez tudnám hasonlítani. Persze van sok kosz,szagok, ismeretlen eredetű pocsolyák... és mi egyedüli fehér emberként. Az óváros belső zegzugos sikátoraiban azért  felfedeztem nehány tervezői butikot, ahonnan nem lehetett üres kézzel távozni, ezért zsákmányoltam is egy kézzel fűzött gyöngy szandált, illetve egy mini marketon pár afrikai anyagot, függönynek,  diszpárnának! 

Mint említettem a szigeten a fővárosban kívül vásárolni apró ajándékokat maszáj "harcosok"- tól lehet , ők a partszakaszokat járva árulnak fűzött gyöngy karkötőket, safaris sálakat, apró fafaragványokat európai árakon.

Amit sosem fogok elfelejteni

 Számomra egyértelműen a legnagyobb élményt a delfinekkel együtt úszás jelentette. Soha azelőtt nem éreztem ezt az érzést. 

Egyik hajnalban felkerekedtünk, hogy megnézzük a sziget egyik legnépszerűbb program kínálatát, delfinekkel úszást. Általában nem szeretem az össznépi turista csalogató, ipari méreteket öltő programokat, de ezt nem bántam meg. Meglepő módon egyáltalán nem volt ipari méretű, talán 3-5 hajó indult el egy időben hajnal 5- kor a nyílt tengerre, hogy elkapjuk a reggeli "járatot". Elképesztő volt először meglátni, amikor megjelent a csapat rajban, és már ugrani  is kellett a vízbe.Igazából nem nagyon törődtek velünk, csak úsztak, de néha egyik másik szembe nézett velem azzal nagyon cuki mosolygós fejével, na ez az élmény minden addigi hiányérzetért kárpótolt.

Végül is...

 Hálás vagyok a sorsnak, hogy járhatom a világot, és szuper , hogy láthattam ezt a vizuális értelemben tényleg páratlan helyet, de a konklúzió mindent összevetve mégis az, hogy ha csak a télből szeretnék elmenekülni ,akkor maradok Goánál, és ha új impulzusra vágyom, -akkor annyi felfedezetlen része van még a földnek,-kísérletezek tovább. Jó élmény volt Zanzibár, köszönöm, hogy láthattam, és egyben búcsúzom is tőle, mert azt hiszem ebben az inkarnációban, Mi nem valószínű, hogy fogunk még találkozni!